Édes Imrém! Lelkem, Márikóm! – Gróf Mikó Imre magánlevelezéséből jelent meg kötet

Édes Imrém! Lelkem, Márikóm! címmel jelent meg Gróf Mikó Imre és felesége, Rhédey Mária grófnő leveleskönyve 1848-1849-ből. A kézirat több szempontból is izgalmas a magyar történelem egyik legjelentősebb és legizgalmasabb két évében, 1848-49-ben keletkezett, valamint gróf Mikó Imre, akit sokoldalú társadalmi és kulturális tevékenysége miatt már a kortársak is „Erdély Széchenyijeként" emlegették, közéleti szereplőként és magánemberként is megnyilatkozik az írásokban. A kötetet szombaton, Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron termében mutatták be.

Elsőként Szebeni Zsuzsa, a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy vezetője köszöntötte a jelenlévőket, röviden szólva a hiánypótló kötet jelentőségéről. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke vázolva „Erdély Széchenyijének” rendkívül gazdag életpályáját, kiemelte: „Mikó Imre mindig tudta, hogy mikor kell élére állni a jó ügynek, és mikor kell visszavonulni. Államférfi volt a javából. Erdélyi magyar államférfi. Ha mégis megkérdezhetnénk egyszer tőle, hogy mit tartana fontosnak elmondani saját magáról nekünk, akkor valószínű, hogy a sokak számára láthatatlan, érző emberi oldaláról beszélne, arról, hogy hogyan kerekedett felül imádott felesége elvesztésén. Személyes sorsáról beszélne, gyermekei árvaságáról, a sorscsapásokról a családi fészekben. S főleg a szülőföld és arról az eltéphetetlen kapocsról, mely akarva akaratlanul Háromszékhez kötötte”.

Ezt követően József Álmos helytörténész faggatta a könyvbemutatón jelenlevő szerkesztőt, Somogyi Gréta irodalomtörténészt. Mint elmondta, amikor kollégájával Lipthay Endrével rábukkantak a csodával határos módon megőrződött leveleskönyvre – amely Kolozsvárról átkerült a mai Magyarország területére, majd ötven évig volt egy magát felfedni nem kívánó magánszemély tulajdonában –, az öröm mellett érezték annak felelősségét és súlyát is, hogy Mikó Imre emberi oldalát felvillantó magánlevelezést jelentetnek meg. Szenvedélyes szerelemről tanúskodó leveleskönyv – hangsúlyozta Somogyi Gréta – humoros és szívszorító családi történéseket, gyengéd szerelmes sorokat és a korszak közéleti eseményeire való reflektálásokat, vívódásokat egyaránt tartalmazó levelek szoros lelki kapocsról tanúskodnak. Az első levél dátuma 1848. január 13-a, amikor Gróf Mikó Imre, frissen kinevezett erdélyi kincstárnok Nagyszebenbe érkezett, új hivatali állomáshelyére. Egy év leforgása alatt összesen 155 levél született. Rhédey Mária kilenc év házasság után, negyedik gyerekük születése után hunyt el, a leveleskönyvben külön borítékban elhelyezve találták meg a grófnő hagyatkozó búcsúlevelét és férjéhez írt fohászát, a kötetben ezt is közreadták.

A könyvbemutató második felében a Székely Mikó Kollégium diákjai gróf Mikó Imre Intelmeiből összeállított válogatást mutattak be Olvassátok hát, és véssétek szívetekbe, amit mondok... címmel. Ezt megelőzően Sztakics Éva, a Székely Mikó Kollégium igazgatója a család és hivatás egyensúlyáról szólt, rámutatva, hogy Mikó Imre ezen a téren is lehet követendő példa a mai ifjú nemzedéknek.

Az Édes Imrém! Lelkem, Márikóm! – Gróf Mikó Imre és felesége, Rhédey Mária grófnő leveleskönyve 1848-1849-ből című kötet az Országos Széchényi Könyvtár, a Kovászna Megyei Művelődési Központ és az Erdélyi Múzeum Egyesület közös kiadásában jelent meg. A képmelléklettel, szómagyarázatokkal, bibliográfiával ellátott levelezéskötetet Lipthay Endre és Somogyi Gréta rendezte sajtó alá.