Székelyföld erejét a gazdák adják - Hagyományos aratóünnepet tartottak Csernátonban

Jó hangulatban, serényen dolgoztak szombaton reggel Csernátonban az András Péter által felajánlott búzatáblánál az aratók, akik hagyományosan, kankóval felszerelt kaszával vágták a rendet, majd kévébe kötötték és kalangyába rakták a levágott kalászokat. A hagyományos aratóünnepet első alkalommal szervezte meg a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete partnerségben Kovászna Megye Tanácsával, a LAM Alapítvánnyal és Csernáton Község Polgármesteri Hivatalával.

Reggel id. Orbán Miklós, a LAM Alapítvány felnőttképzésért felelős vezetője ismertette az aratás-szabályzatot, majd Becze István, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének elnöke köszöntötte a kézdiszéki, sepsiszéki, orbaiszéki, gyergyószéki és nyárádmenti aratókat. Az aratás, cséplés mindig is kalákában zajlott, emlékeztetett Becze István, hangsúlyozva, ma is fontos, hogy a gazdák összefogjanak, együtt dolgozzanak, hiszen az mindig előre viszi az egész közösséget.

„Én világéletemben szerettem a kaszát, most is, ha ne legyek ügyes, úgy maradt volna” – mondja büszkén a nyolcvanéves maksai Orbán Géza, aki négy évvel idősebb falustársával, Kis Andrással jött a hagyományos aratásra. Hatvan, hetven éve még így arattak, olyan is volt, hogy 24-en kaszáltak, elevenítették fel a maksai aratók, jóval fiatalabb társuk teszi hozzá, hogy ő már felnőttként nem érte a kézi aratást, gyerekként viszont igen, a kötélvetés volt a feladata.

„A marokszedés, a kötélvetés volt a mi dolgunk, végigmentünk a soron, visszafele mindig beljebb tettük a kévét, ha volt elég belőle, akkor a férfiak kalangyába rakták” – meséli Fábián Angéla és Borbáth Ilona, az ozsdolai asszonyok leánykorukban tanulták meg, hogyan kell kézzel aratni. Az eseményen is főleg az idős korosztály tudta, hogyan zajlik a kézi aratás, nagy örömmel és szeretettel vettek részt, szívesen mutatva meg a fiatalabbaknak, mire kell odafigyelni, hogyan kell végezni a mozdulatokat.

Az aratók a levágott kévékkel megrakott szekérrel a Haszmann Pál Múzeum udvarára vonultak, ahol Takács Lajos református lelkipásztor és Varga Rezső római katolikus plébános áldást mondott.

Bennünk van a föld szeretete és tisztelete

„Köszönet a Székelyföldért verejtékes munkával dolgozó gazdáknak, akik társadalmunk alapját képezik. Köszönet azoknak, akik hamarabb kelnek, mint mi, köszönet azoknak, akik hajnalhasadástól dolgoznak azért, hogy mindannyian az asztalra tudjuk tenni a mindennapi falatot. Székelyföld gazdasági megítélése attól is függ, hogy hány magyar családnak biztosít megélhetést szeretett szülőföldünk. Itt, Székelyföldön a föld szeretete és tisztelete mindannyiunkban benne van” – emelte ki Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, emlékeztetve, hogy mára teljes lett a kör, ugyanis Zágonban búzaszentelést tartottak, tavaly ugyancsak Csernátonban búza-összeöntés volt, ősszel pedig Egerpatakon búzaőrlésre került sor a Magyarok Kenyere program részeként.

Könczei Csaba parlamenti képviselő az aratóünnep szimbólumáról beszélt, kiemelve, hogy ez olyan hálaünnep, amikor a gazdák hálát adnak azért, hogy jó termést takaríthatnak be. Mint rámutatott, ez idén különösen igaz, ugyanis országszerte jó gabonatermésről számolnak be. Sokszor megpróbálják kihúzni a gazdák lába alól a talajt, nekik, képviselőknek az a feladatuk, hogy ezt megakadályozzák, hangsúlyozta.

Ezek a búzaszemek a jövőbe vetett hitet jelképezik, fogalmazott Gál Károly parlamenti képviselő, aki az aratókoszorút D. Haszmann Orsolyának, a múzeum igazgatójának adta át megőrzésre. Ennél jobb helyre nem kerülhetett ez az ünnepség, nyomatékosított az intézmény vezetője, rámutatva, hogy a múzeumban található mezőgazdasági gépek nemcsak tárgyak, hanem emberi történeteket, életsorsokat mesélnek, az ilyen alkalmak pedig épp arra valók, hogy ezek a történetek megelevenedjenek.

Az aratók napszámot is kaptak a Kovászna Megyei Szarvasmarha-tenyésztők Egyesületének jóvoltából, majd átvehették okleveleiket is. Ozsdola a legkitartóbb, Bodok a legtapasztaltabb, Maksa a legvidámabb, Gyergyóremete a legférfiasabb, Zágon a leggyorsabb, míg Nyárádmente és Küküllőmente közös csapata a legtáncosabb csapat díját kapta. Az aratóünnep jó hangulatát a Finom népzene együttes és a Perkő néptáncegyüttes műsora emelte.

A szombaton learatott búzát a múzeumban található gőzgéppel csépelték ki, majd az új kenyér megszentelése és megszelése zárta a székelyföldi aratóünnepet. A kicsépelt búzából készülő lisztet a Magyarok Kenyere Program részeként rászorulóknak juttatják el szerte Erdélyben.